Megismerkedésünk
Az Úr 2021. esztendejében, egy hideg novemberi csütörtök estén, fiatalok százai gyülekeztek össze szokásos találkozójukra a Magyar Szentek Templomában. Ez a Műegyetemi Katolikus Közösség. A közösség levendula alcsoportjának Margit már alapító tagja volt, míg Andris pont ez év szeptemberében csapódott a csapathoz. Eleinte észre sem vették egymást, de ezen a nyirkos éjszakán véletlen összeakadt a tekintetük egy jóhírű budai vendéglátóipari egységben (Lakat S1 Pub).
Elkezdődött a végeláthatatlan beszélgetés, ami csak nem akart abba maradni. Egészen addig, míg Margitnak mennie kellett. Azt gondolta, csellel ráveszi Andrist, hogy kísérje el a villamosmegállóig, így miután elmondta neki, hogy 10 perc múlva indul a villamosa, és indulnia kellene a megállóba, még gyorsan hozzáfűzte a kérdését: amúgy milyen zenéket szoktál hallgatni?
Több sem kellett Andrisnak, s már éppen belekezdett volna, ha nem jött volna rá, hogy a kérdés megvitatásához egy élet sem lenne elég nem hogy ez a pár minutum. Így udvariasan csak annyit mondott: "Majd a következő alkalommal szívesen mesélek róla". Szerencsére Margit tudta, hogy Andris is pannonhalmi diák volt, így sejthette, hogy nem igazán volt lehetősége gyakorlatot szerezni a gimnáziumi évek alatt a női titkos jelek értelmezésében.
Viszont Andris legközelebb valóban elmesélte a zenei érdeklődését, sőt, még sok minden mást is. Margit is sokat mesélt, bár ő mindent sokkal titokzatosabban. Így folyton nőtt a kíváncsiság egymás iránt, aminek köszönhetően egyre inkább elkerülhetetlennek tűnt az első találkozás kettesben is.
Az első találkozás egy séta volt, ugyanis Margit nagyon szeretett és szeret sétálni mind a mai napig (ez mind a mai napig a második legkedvesebb hobbija az alvás után). Az extrém túrának felérő séta útvonalát ide kattintva Ti is megnézhetitek :) Ugyan mindketten elfáradtak, mégis nagyon jó élményekkel tértek mindketten haza.
Eltelt néhány hét, meg néhány találkozás. Egyre jobban kezdték megismerni egymást, mígnem Andris összeszedte minden bátorságát, és feltette a kérdést: nincs-e kedve Margitnak elkísérnie a Bencés Bálba. Margit gondolkodási időt kért, de titkon már az járt a fejében, hogy milyen ruhát vegyen fel. Válaszadásával még néhány hétig fokozta az izgalmakat, de ekkor igenlő válasszal elfogadta a meghívást. Ekkor mutatkoztak először együtt, bár még nem erősítették meg egymásnak, hogy ők egy párt alkotnak.
Nemsokára azonban ez is elkövetkezett. 2022. március 21-én Margit két egyetemi órája között az Orczy parkban ünnepelték közösen Andris születésnapját, amire Margit egy személyes ajándékkal, egy kedves fotómontázzsal az utóbbi pár hónap élményeiből és két kis szelet tortával kedveskedett. Andris is érezte, hogy ennek a figyelmességnek már a fele sem tréfa. Az eltelt pár hónap alatt pedig egészen jól megtanult érteni a női jelekből. Így másnap, a szokásos keddi délutáni találkozójukat Andris kisgyerekkorának meghatározó helyszínére, a Budai Arborétumba szervezték. Ez volt az egyik legcsodálatosabb délután, egy csodálatos parkban. Innentől számítják, hogy egy párt alkotnak.
Az évek során aztán természetesen volt alkalmuk összecsiszolódni. Rengeteg szép élményben lehetett részük, eljuthattak például a lisszaboni és a római Ifjúsági Világtalálkozókra is, vagy éppen Németországba, Sauerlandba, ahol Andris korábban egy csodás évet tölthetett cserediákként. Még síelni is eljutottak, ami mind a mai napig meghatározó közös élmény számukra.
Persze hosszasan lehetne még sorolni a történeteket, de inkább arra bíztatunk Titeket, hogy járjatok a történetek után náluk személyesen, biztos, hogy szívesen mesélnek izgalmas kalandjaikról.